Mit jelent az alapdarab egy cipő esetében? Hogyan viseljük, ha színes, és ha mintás? Mikor avanzsál a lábbeli fókuszponttá öltözékünkben, és mikor érdemes erre törekednünk? Egyáltalán hány cipő kell egy “normális” ruhatárba?
A ruhatár összeállításánál fontos fejezetet kapnak a kiegészítők. Hiába van egy szuper csinos szetted, ha csak otthon tudod felvenni, mezítláb, a tükör előtt. Amint ki szeretnél lépni benne az utcára, már kelleni fog hozzá egy cipő. Olyan lábbelit sajnos még nem találtak fel, ami mindig, mindenhez, minden időben passzol, de van egy olyan varázsszó, amit minden stylist, és stílustanácsadó, imád használni, ez pedig az “alapdarab”. Rögtön az utolsó kérdést megválaszolva, azaz hány cipőt érdemes beszerezni: amennyit csak szeretnél, az alapdarabokon kívül. Abban az esetben, ha nem változik sokat a méreted az évek során, ezeket a darabokat addig nyúzhatod, amíg szét nem szakadnak, ugyanis majdnem minden trendnek, és divathullámnak ellenállnak. A cipő esetében is fontos, hogy évszaknak-, és életmódodnak megfelelő legyen.
Rengeteg példát fel lehet hozni arra, hogy ki hogyan éli a mindennapjait, de bármilyen stílus is legyen az, amit képviselsz, szükséged lesz egy alapdarabra a cipős szekrényedben is. Alapdarabról akkor beszélhetünk, ha az adott cipő letisztult, azaz nincs rajta semmilyen rojt, bojt, díszítés, minél kevesebb a varrás, és lehetőleg a sarok, és a járótalp rész is megegyezzen színben az egyszínű felsőrésszel. Stílusában inkább klasszikus legyen, mint modern, így például a platform, vagy éktalpú cipők nem számítanak alapdarabnak. Textúrájában minél kevésbé legyen feltűnő anyagú, azaz nem szatén, nem lakk, nem nyomott mintás, hanem lehetőleg egy matt, alaptónusú, lehetőleg természetes anyag. Stílusában pedig nagyon fontos, hogy illeszkedjen viselője életmódjához, ruhatárához, és testi adottságaihoz.
Íme néhány alapdarab az őszi/téli szezonra. Abban az esetben, ha ruhatárunk a színtípusunkhoz igazodik, célszerű a csizma vásárláskor is ezt a koncepciót követnünk, hiszen a “minden passzol mindenhez” elve, így valósulhat meg hosszútávon is.
A szettek kialakítása során célszerű arra törekedni, hogy 3 színnél többet lehetőleg ne viseljünk. Amikor már nagyobb gyakorlatot szerzett valaki a színek és a minták kombinálásában, megteheti, (egy következő bejegyzés témája lesz) de ezt a szabályt szem előtt tartva, nagyot nem hibázhat. Éppen ezért, az “alapdarabok alapdarabjaként” tartjuk számon az egyszerű, és klasszikus fazonú, nude színű magassarkút. Megjelenésében szintén igaz a már fent leírt sallangmentesség, színében pedig minél jobban közelítenie kell viselője bőrszínéhez. Egy ilyen cipővel valóban szinte bármilyen klasszikusabb szett hordhatóvá válik. A lábbeli színével ugyanis – mivel “bőrszínű” – nem kell számolni, plusz jótékonyan nyújtja a lábat.
A nude cipővel a bonyolultabb minták, és színek is érvényesülhetnek, és megfelelő fókuszpontként működhetnek az öltözékben belül. A legegyszerűbb, mondjuk úgy, hogy “mezitlábas” hatást ezzel a tónussal érhetjük el.
Azok a cipők, melyek a különböző színtipusok semleges színei szerint színezettek, szintén alapdarabnak számítanak. (Ebben a bejegyzésben szó esik a színtípusonként bázis színekről.) Használatukkal még mindig kiegészítőként lehet a cipőre tekinteni, de ilyenkor már “színként” számolnunk kell velük a szetten belül. Szerencsés esetben, a többi alapdarab is ezen tónusok használatával lett korábban kiválasztva, így még mindig nem túl bonyolult a “maximum 3 szín” viselésének szabályát betartani.
A színtipusnak megfelelő fémes árnyalat, szintén “nem számít színnek”, és rendkívül jól beilleszthető a ruhatárba. Ezt akkor válassza valaki a nude helyett, ha egy kicsit “glamour-osabb”, sikkesebb összhatás elérésére törekszik.
Mi történik akkor, ha szeretne valaki kicsit “megőrülni”, és egy feltűnőbb színű cipőt kellene az outfitbe beilleszteni. A fenti szettek esetén szintén működhet a dolog, de csak a minta egy színével megegyező színű lábbelivel. Ez feltűnő, de még ízléses megoldás. Egy hétköznapi business viselet esetén azonban törekedjünk arra, hogy más hangsúlyosabb fókusz ne legyen az öltözékünkben, vagy ha mégis, akkor támogassa az – ebben az esetben – már szintén fókuszpontként működő cipőt. Szintén fontos, hogy bár a lábbeli az arctól távol esik, mégis praktikus a saját színpalettánkból választani, mivel a már említett “minden mindennel passzol” elve csak így működhet egy ruhatáron belül.
Mintás cipő esetén minél több színből áll a minta, annál jobban törekedni kell a többi darab színbéli visszafogottságára. Más szóval, a cipő ebben az esetben már nem a klasszikus értelemben vett “kiegészítő.” Aki az öltözködésben kifejezetten az egyszerű stílust, és semlegesebb színeket kedveli, de mégis szeretne valami kis “fűszert” csempészni az outfitjébe, akkor ezt a megoldást bátran alkalmazhatja a cipőválasztás terén. Megfordítva pedig; aki “bolondul” a mintás cipőkért, annak a cipő színeihez és stílusához kell igazítania szettjét. Mivel a fókusz ilyenkor erőteljesen a lábfejen van, ezért célszerű finomabb jelzéseket (segéd fókuszokat) elhelyezni a felső testen is, a szetten belül.
Nem az a fontos, hogy színtanilag a minta minden tónusát pontosan leképezzük – ehhez talán textil festő üzemet kellene nyitni -, de ha az a cél, hogy egy érdekes darab érvényesülni tudjon, akkor érdemes teret engedni neki. Persze lehet “játszani” a színekkel és a mintákkal, sőt kell is, de a végső eredmény, amit talán mindenki el szeretne érni, a harmónia, az arányosság, és az egyensúly víziója.
Képek forrása: www.polyvore.com