Jogos a kérdés. Legutóbb egy elég megosztó cikk alatt több hozzászólásban azt boncolgatták, hogy létezik-e előítélet mentes benyomás. Többek között az is felmerült, hogy vajon én mit gondolok arról, aki “nem megfelelően öltözött”, nem “követi az általános öltözködési szabályokat.”
Ami engem illet teljesen másként tekintek az emberekre az utcán, mint ahogyan azt sokan hiszik. Más egy nagyvárosban nézelődni, és mondjuk vidéken. (Nem jobb és nem rosszabb, egyszerűen más a közeg) Nagyon sok inspirációt kapok az utcákon járva, akkor is, ha nem mindig értem, amit látok.
Nekem szívmelengető csupán a szándék is, amikor valaki megpróbál kitörni a hétköznapi szürkeségből, és csupán tetszeni szeretne.
Ilyenkor kérdésekkel kezdem bombázni az agyam. “Mire gondolt, amikor ezt választotta?” “Gondolt egyáltalán valamire?” “Számára élvezet az öltözködés?” “Milyen körülmények között élhet?” “Hol helyezkedik el nála a fontossági sorrendben az, hogy mit vesz fel aznap?” “Van aki értékeli az igyekezetét?”
Én nem szeretnék minden egyes emberhez odamenni, és elmondani neki, hogy például szerintem milyen hajszín lenne neki a legideálisabb. Nincs bennem ilyen jellegű kényszer. Lehet, hogy látom épp abban a pillanatban, amikor ránézek, de nem érzem azt, hogy ez olyan fontos lenne… Megfogalmazódik bennem, hogy milyen lenne a 100%, de csak mint egy tankönyvi példa. Egy esettanulmány. Annyi átalakulást láttam már, de maga az ember ugyanaz maradt…, remélem értitek. A legklasszabb az lenne, ha minden nap lenne időm arra, hogy valakin így elmélázgassak. Én egyébként sem szeretek hirtelen határozott véleményt fogalmazni, ha nem ez a feladat. Szeretek kételkedni, megfigyelni, beengedni.
Nem gondolom, hogy mindig csak egy lehetséges “jó” létezik.
Amikor az ügyfelemként találkozom Veled, akár nálam, nálad, vagy egy üzletközpontban – , akkor is teljesen másképp figyelek Rád, mint mondjuk egy hr-es. Elsőnek mindig a szemeidet nézem, és próbálom már előre megjegyezni a nevedet, mert a névmemóriám írtó rossz…
Nem nézem, hogy milyen márkájú a ruhád, vagy a táskád, mert nem érdekel.
Számomra sokkal fontosabb az, hogy mennyire illik egy adott darab a viselőjéhez, és hogy ár/érték arányban megfelelő legyen. Ezután a legrövidebb idő alatt megpróbálom a legtöbb információt összerakni rólad, annak alapján, amit megosztasz velem. Figyelem a szemeid színét, a gesztusaidat, azt, hogy mi az ami lelkesít, vagy teljesen hidegen hagy. Ez a rész azért is fontos, mert így lesz a fejemben egy kezdő kép rólad, az egyéniségedről, a személyiségedről.
A színtanácsadás során egy igen tömör elméleti részt adok át. Közben végig próbálok arra ügyelni, hogy az érdeklődésedet fenntartsam. Közben amit mondjuk biztosan megnézek, az a hajszíned, azaz, hogy eredeti-e, illetve ha festett, mennyire passzol a bőrödhöz.
Nálam a lenőtt haj kifejezetten plusz pont, sőt kérni szoktalak Benneteket, hogy a találkozóink előtt közvetlenül már ne festessetek, hogy láthassak egy kis original hajszínt rajtatok.
Abban az esetben, ha -mondjuk a hajszínnél maradva – azt látom, hogy nem passzol, nem fogalmazódik meg bennem semmiféle negatív érzés. Egyszerűen azért nem, mert mindezt felülírja a bizalom súlya, amit ilyenkor Te megelőlegezel nekem. A feladat lebeg a szemem előtt, hogy mindezt a végén Te is láthasd, illetve a felelősség, hogy minél pontosabb irányt mutathassak Neked.
Aztán jön a kendőzés. Az lehet, hogy én már az első pár színnél látom, hogy mi a legszebb, legjobb, de sokkal fontosabb, hogy Te is lásd ugyanezt. Az alkatelemzésnél, szoktam kérni, hogy hozz magaddal saját ruhákat is. Ezekből is sokat megtudok rólad, de ez az infó szintén nem pozitív, vagy negatív. Abban az esetben ha úgy érzem beleválasztottál, örülök, hogy nagyjából egyre gondolunk, és közelebb vagyunk a célhoz. Akkor ha nem, ismét azon gondolkozom, hogy hogyan tudnám minél jobban elmagyarázni, hogy ez miért nem, de mi lehet az, ami jobb? Fontos, hogy meg tudjam figyeli az arányaidat, a magasságodat, a méreteidet.
Ez már tényleg egy olyan helyzet, ahol számomra már inkább egy geometriai feladathoz hasonlítasz, ahol a testedet nyilak, és vektorok szabdalják.
Nagyon fontos megjegyezni itt is: Nincs jó, vagy rossz testalkat! A lényeg, hogy megfejtsük, milyen eszközökkel érhetjük el azt, hogy a legideálisabb arányaiban láttassuk a sziluettedet. A gardróbrendezésnél egy fokkal bensőségesebb helyzet áll fenn, amikor kvázi az életteredbe engedsz be, de így még teljesebb lesz a kép, és még pontosabban meg tudom fogalmazni az életmódodhoz is passzoló stílust. A legkevesebb idő a vásárlás előtt van az “ismerkedésre”, viszont itt a gyakorlatban is meg tudom mutatni, hogy “én mit adnék Rád”.
A lényeg, hogy minden esetben figyelnem kell. Amiről Te esetleg azt hiszed, hogy kritizálni való pont rajtad, az számomra információ, ami közelebb visz ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni a veled kapcsolatos végcélt magamban. Nekem ez a munkám.
Ilyenkor Te a kezembe adod magad egy rövid időre, én megfigyellek, és elmondom a véleményemet.
Irányt mutatok, amit vagy megfogadsz, vagy nem. Amikor véleményt fogalmazok valami olyasmiről, amin szerintem változtatnod kéne, utána rögtön mutatnom kell egy új perspektívát. Ez a fajta gondolkodás kötelezően társul egyfajta segítő szándékkal is, ami tulajdonképpen az “alkotás” maga, emellett pedig az előítéletek gyártása egyszerűen nem fér meg. Az más műfaj. Ez van.