Tavaszból ősz…, és tél, és nyár

Amikor elkezdtem bővíteni a személyi styling-gal kapcsolatos ismereteimet, volt egy kezdeti időszak, amikor úgy éreztem, hogy már nem vagyok normális, amikor már mindenkit analizáltam, aki szembejött, és gondolatban “matekoztam” az arányokkal, és fejben színtani elemzéseket futtattam… Ez ma már nincs mindig így, – vagy már észre sem veszem – de a gondolat, miszerint mindenkinek van egy olyan “változata”, amikor a legszebben ragyog, és amikor a legjobb formáját nyújtja, rendkívüli motivációt jelent számomra.

Emma Stone színésznőt már nagyon régóta kedvelem, de a Woody Allen-nel közös filmjei óta abszolút favorit. A Kaliforniai álom robbanása okán, pedig most tényleg nagyon aktuális. Bár ez most nem egy filmajánló…bocs.

A lényeg, hogy mivel sok filmjét láttam már, akaratlanul őt is elemeztem, bár a sztárokról készült képek – a smink és a világítás miatt – nem természetes valójukban láttatják őket, ezért alaposan utána kell járni egy-egy személynek, hogy minél hitelesebb képet kapjunk az illetőről. Ahogyan keresgéltem az interneten vele kapcsolatban, meglepett, és egyben bosszantott, hogy annyira szép, és a legtöbb megjelenésében van egy kis pimasz “elcsúszás”. Persze sok forrást a filmes szerepei szolgáltatnak, ahol őt is egy adott koncepció szerint sminkelik és öltöztetik, a vizuális harmónia hiánya pedig szintén egyfajta hatáselem lehet egy ilyen esetben.

A Káprázatos Holdvilág c. filmben rendkívül légies, szinte éteri könnyedségű kosztümöket terveztek neki, ami sokat adott a megformált figura személyiségéhez, és a film hangulatához, de a színésznő saját stílusa ennél valamivel erőteljesebb, és átütőbb. Jól álltak a natúr sminkkel kombinált meleg pasztell színek, de a hatalmas, kontrasztosan csillogó szemei, és rézvörös haja, (és karcos hangja) még kicsivel “többet is elbírna”.

Az Abszurd alak c. – szintén Woody Allen által rendezett filmben – pedig gyönyörű lágy őszi színekbe öltöztették, ami a melegségét tekintve nem lett volna rossz, de számomra erőtlennek, tompának tűnik hozzá ez paletta. Világos barackos arcbőrét inkább sápasztja, mint kiemeli. Színeket neki! Még! Még!

Ami alapján eldöntöttem, hogy egy teljes bejegyzést szánok a témának, az ez a sorozat volt. Tipikus példája annak, hogyan is öregíthetnek a színek. Gondolom nem lövöm le a “poént”,ha elárulom, hogy a színésznő tavasz típus. Élénk szemei, és vörös fényű haja, barackos arcbőre szinte tökéletes példája annak, hogy “miről ismerhetünk fel egy tavaszt”. Ezeken a képeken azonban őszi színekbe öltöztették, ami túl sötét, és tompa az ő élénk, világos, eleven színeihez. Nem is érvényesül, bár a szemei így is gyanúsan “világítanak” a sötétre satírozott szemöldök alatt, a barna szvetter, és a rozsda rúzs ellenére is.

Már abból is következtetni lehet arra, hogy az élénk típusok közé tatozik, ahogyan a hangsúlyos rúzsokat viseli. Itt nem is az élénkséggel van a baj, hanem a “hőfokkal”. A hideg, drámai színek rettentő módon megmerevítik, és sápasztják az arcát, és szinte gúzsba kötik a játékos bohókás egyéniségét, amit a platinaszőke haj csak felerősít. Ebben az esetben hófehér bőrt kell “gyártani” hozzá, hogy ne kapjon disszonáns eredményt, aminek köszönhetően olyan, mintha nem is őt látnánk a képeken.

A tél színei drámaiak, a tavaszt pedig alapvetően egy romantikus, bohém színvilág jellemzi. A közös bennük az, hogy mind kettő élénk, intenzív színekből inspirálódik. A télnek biztosan telitalálat, a tavasznak pedig szintén jó választás lehet a csillogás, de inkább a pezsgős, meleg fények felé kellene nyúlnia. A hideg, jeges, szikrázó fények sápasztják, a sötét, tetőtől talpig feketék öregítik, a nehéz antik ezüstök pedig szoborszerűvé merevítik a tavaszt.

A tört színek nem “elegendőek” egy ilyen élénk kontrasztos típushoz, akkor sem, ha meleg őszi színeket válogat össze szettjéhez. A lágy ősz színei túl tompák, a sötét őszé pedig – smink, és öltözet esetén is – nagyon komorak.

A füstös nyári tónusok egy hideg lágy típus színeit kiemelik, míg egy tavasz “beszürkül”, tompává válik ettől a palettától. Akár csak az őszi színek, szintén nem elég élénkek a számára.

A kontrasztos smink mellett, a szintén kontrasztos minták is összhangban állnak a színésznő színbéli adottságaival. Igaz, hogy a fekete-fehér a telek privilégiuma, de egy élénkebb tavasz is megengedheti magának ezeket a végleteket egy szetten belül, ha megfelelő sminkkel ellensúlyozza.

Amikor megfelelő hajszín keretezi az arcot, és a tavasz palettája köszön vissza a sminkben is, – legyen az élénk, vagy natúr – megfelelően érvényesülni tudnak a színésznő csodás szemei, és ragyogó tónusai.

A tavasz számára a fehér helyett tökéletes választás a vajszín, és a melegebb telített sárgákkal sem nyúl mellé, legyen az élénkebb, vagy akár világosabb.