A személyi stylinggal kapcsolatban talán már a legtöbben tisztában vannak. Tudják, hogy nem csak “lila ködösítés”, vagy egyfajta csajos tanácsok egyvelege… A stílus tulajdonképpen vizuális kommunikáció, amit a külvilág felé közvetítünk a megjelenésünkkel. Az azonban fontos kérdés lehet, hogy a változás mértéke mekkora, mikor jön el, és hogyan történik.
A megújulás, és annak képessége nagyon fontos dolog.
Mégis úgy gondolom, hogy a lassabb, tanulás és tapasztalatszerzés útján történő személyiség fejlődést, meg kell különböztetni a görcsös felszínen maradás érdekében elkövetett gyors “profilcseréktől”. Ez manapság szinte elvárás, (“on üzemmódban” is) mindenki igyekszik a legszebbet legjobbat mutatni magából. Nincs ezzel semmi baj, mondhatni: természetes igény. Van azonban egy pont, amikor valami elcsúszik, és önmagunk “prezentálása” egy fajta folyamatos megfelelési kényszerbe csap át, amikor már az énkép is torzulhat.
Az ellenkező irány pedig, amikor valaki olyan mértékben visszahúzódik belső világába, hogy komoly nehézségek árán sem tud onnan újból kijönni. Nem tudja, milyennek mutassa magát, hogyan alkalmazkodjon a felgyorsult változási folyamatokhoz, merre legyen az irány.
Azt gondolom, hogy ha “odabent rend van”, akkor sokkal könnyeben megtalálhatja mindenki azt a stílust, hangulatot, érzést, amivel hosszútávon is azonosulni tud. Nem azt mondom, hogy ne változtasson, de csak akkor és annyit, ami a személyiség fejlődésével, és az ízlés valódi változásával párhuzamba állítható. Ez mindenkinek legyen a saját belülről jövő döntése, és ne pedig a köznek való megfelelés kényszere!
A styling kifejezést talán úgy tudnám magyarul kifejezni, hogy “arculat kialakítás”, “stílussal való felruházás”. Ezt ugye nem csak a divatiparban használják, hanem a lakberendezésben, marketing eszközként, gasztronómiában, építészetben, bármilyen művészeti koncepció kialakításában, ahol fontos a látvány, a stílus egységessége, a hangulat definiálhatósága. A személyi styling feladata az, hogy olyan egységes és harmonikus módon ruházza fel az illető személyt, ami a belső lelkivilágát, a személyiségét sugárzóvá teszi, mindezt a fizikai adottságok figyelembe vétele mellett. Megadja a választ arra, hogy a belső énképet, az elképzelt önmagát, hogyan, és milyen eszközökkel tudja valaki fizikailag is megjeleníteni. Abban az esetben pedig, ha valaki nincs tisztában önmagával, nem tud egy konkrét megjelenési igényt felállítani, de érzi a változás szükségességét, akkor kész megoldást is kaphat, amelyre támaszkodva, – az önbizalom fokozatos növekedésével – felépülhet saját egyedi stílusa.
A személyi stylistnak kell felvállalnia azt is, hogy felmérje az illető komfortzónájának határát, és megpróbálja azt egy kicsit kintebb tolni. Ilyenkor például szükség lehet az avíttabb daraboktól való búcsúra is, azaz a változásra, a megújulás képességére. Például a pántos “mami cipő” valóban a divat, és a trendellenes, intellektuel megjelenés egyik záloga lehet, de nem feltétlenül pozitív értelemben. Egy visszafogott, művelt nő úgy is lehet ön azonos, hogy szem előtt tartja fizikai adottságait, és a modernebb, letisztultabb stílusok felé nyúl.
Előfordulhat az is, hogy valaki pontosan tisztában van azzal, hogy mit szeretne kifelé mutatni, és valamelyest sikerül is, de a testi adottságait nem tudja megfelelően hangsúlyozni, és külön-külön lehet, hogy használható darabokat alkalmaz az öltözködésében, mégis összességében nem az a látvány születik, amire ő gondolt. Olyannal is találkoztam már, akinek teljesen másodlagos volt az öltözködés kérdése. Nem érdekelte. Az azonban már zavarta, hogy környezete felé nem azt a képet kommunikálta megjelenésével, amit valójában szeretett volna.
A dolog tehát abban az esetben is működik, ha valaki tisztában van önmagával, de nem tudja, hogy hogyan induljon el, és akkor is, ha valami “belül” nincs a helyén, de egy kis külső segítséggel önbizalmat nyerhet, és elindulhat a belső harmónia megtalálásának útján.
A másik fontos dolog, hogy a személyi styling nem az aktuális trendeket képviseli, nem azokat “nyomja rá” az emberre, hanem éppen fordítva: A kiindulási pont, mindig a személy. Az illető lelki, és testi jellemzőire építve kell kialakítania a stílust. Ez lehet merőben új, de a már meglévő frissebb, innovatívabb verziója is. Ehhez persze meríthet az éppen aktuális trendekből, de nyúlhat a klasszikusabb darabok felé is. A lényeg, hogy a végeredmény önmagában, és az azt viselő személy belső világával is harmóniában legyen.
Abban az esetben, ha kíváncsi vagy a következő bejegyzésemre is, vagy szeretnél még tippeket, tanácsokat olvasni az öltözködéssel kapcsolatban, itt a facebookon is megtalálsz.